Nemzeti Együttműködési Alap támogatásából valósult meg.
Minden énben, így idén is szerveztünk egy őszi kirándulást, hiszen az őszi erdők varázslatos színei egy kis közösségi összetartással fűszerezve garantálja a felfrissülést mind a testnek, mind a léleknek, amire mindennapi rohanó életünkben bizony nagy szükség van… legalább is én, így vélem!
Október 24.-én reggel a ragyogó időjárásnál már csak egy dolog volt jobb, és ami számomra a legnagyobb örömet okozta… Hogy mi? Az a 45 fő, akik lelkesen várták, hogy el kezdődjön ez a gyönyörű nap.
Nem akartunk hosszú túrát szervezni, egy szép napot szerettünk volna eltölteni együtt, közösen, a rohanó nyarat, a dolgos, és a szeptemberi iskolakezdés óta a gyerekeket feszenggető hétköznapokat magunk mögött tudva, egy kicsit kirándulni, beszélgetni, együtt lenni.
A kirándulás során megnéztük településünk egyik legnagyobb büszkeségét, az Almád Bencés Monostorának eddig feltárt romjait, és köztük, az Almád - monostori Önkénteseknek köszönhetően romkonzervált rotundát. A beszélgetések során derült ki az is, hogy a csapat néhány tagja nagyon rég nem járt az egykori kolostor területén. A kolostortól nem messze található Szent – kút vizéből már nem ivott mindenki…. J, de a teafőzéshez azért vittünk belőle! Következett úticélunk végső állomása, a Széles forrás.
Útközben sajnos a csapat néhány tagjából ismét előbújt a bizonytalanság és a bizalmatlanság, melyet túravezetőnk, Tufa iránt éreztek. Pedig semmi okuk nem volt erre, hiszen odaértünk mindenhova, csak az volt a cél, hogy az út minél szebb, és izgalmasabb legyen (oda is, és vissza is)! Igaz, hogy ez nem mindig a legrövidebb!
A Széles forráshoz érve aztán megnyugodtak a kedélyek. Mire bográcsokban felforrt a bor, és megfőtt a tea, addigra az ebéd is megérkezett, amit állandó szakácsaink, Erika és Éva készítettek el számunkra. Ebéd után a gyerekek játszottak, a felnőttek beszélgettek, és miután minden elfogyott, hamar eljött az idő, hogy elinduljunk hazafelé.
Magam, és az egyesület vezetősége nevében szeretném megköszönni mindenkinek a részvételét, aki eljött a kirándulásra! Számunkra nagy öröm volt, hogy nem volt hiábavaló a szervezés, melynek köszönhetően – talán – mindenki jól érezte magát! Külön köszönöm Erikának és Évának az ebéd elkészítését! Ők azok, akik mindig feláldozzák magukat.. Inkább lemondanak a kirándulás nyújtotta élményekről, de a csapat nem maradhat éhesen!
Külön köszönet illeti Egyed Péter barátunkat is, aki logisztikai támogatásával járult hozzá ahhoz, hogy egy igazán szép napot tölthessünk el együtt, közösségben.
Találkozzunk legalább ennnyien, a következő rendezvényünken is!
Simon László